Csatold be a biztonsági övedet! Nagy felfedező út áll előtted: fel fogod fedezni a Biblia leghosszabb idői jövendölését − egy jövendölést, ami szinte napra pontosan megjövendölte Jézus első eljövetelének valamint halálának időpontját. A három angyal üzenetéről szóló kettővel ezelőtti tanulmányból megtudhattad, hogy Istennek van egy rendkívül fontos üzenete, amit a világnak meg kell hallania, mielőtt Krisztus visszajön! Az első üzenet megparancsolja az embereknek, hogy imádják és dicsőítsék Istent, mivelhogy az ítéletnek órája elérkezett (Jel 14:7). Dániel 8. és 9. fejezetében Isten kinyilatkoztatja az Ő végítéletének kezdő időpontját, és hatalmas profetikus eligazításokkal − a matematikában ezt így mondanánk: megoldó kulcsokkal − szolgál, hatalmasan megbizonyítva Krisztus messiási voltát. Ekképpen az egész Szentírásban nincs ehhez fogható jelentőségű jövendölés − és lám, mégis oly kevesen fordítanak figyelmet rá! Olyanok is vannak, akik teljesen félremagyarázzák. E tanulmány áttekintése előtt is arra kérünk, olvasd el Dániel könyve 8. és 9. fejezeteit, és kérd Isten Lelkét, hogy vezéreljen téged e nagyszerű tanulmány megértésében.
A kos Médo-Perzsiát jelképezi.
1. Dániel látomást kap egy kétszarvú kosról, amely nyugat, észak és dél felé öklelkezik, és minden útjába kerülő vadállatot legyőz (Dn 8:3-4). Mit jelképez ez a kos?
„Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Perzsiának királya” (Dn 8:20).
Válasz: A kos a médo-perzsa világbirodalmat jelképezi, amely a medve jelképében is szóhoz jut Dániel könyve 7:5 szerint. A bibliai jövendölések Dániel és Jelenések könyvében az „ismétlés és kifejtés” elvét követi, vagyis ezek a bibliai iratok megismétlik a korábbi fejezetekben elrejtett jövendöléseket, hogy majd bővebben is kitérjen rájuk. Ez a megközelítési mód világosságot és bizonyosságot kölcsönöz a bibliai jövendöléseknek.
A kecskebak a Görög Birodalmat jelképezi.
2. Miféle hadakozó vadállatra lesz ezután Dániel figyelmes?
„A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, amely szemei között volt, az az első király. Hogy pedig az letöretett, és négy állt helyébe: négy ország támad abból a nemzetből” (Dán 8:21-22).
Válasz: Dániel látomásában ezután egy hatalmas szarvval rendelkező kecskebak tűnik fel hirtelen, nagy sebességgel haladva előre. Rátámadt a kosra és legyőzte őt. Ezután a nagy szarva letöretett és négy másik szarv nőtt a helyén. Ez a goromba kecskebak a világhatalmak sorában a harmadikat, a Görög Birodalmat, a hatalmas szarv pedig Nagy Sándort jelképezte. A nagy szarv helyébe lépő négy szarv azt a négy országot jelképezi, amelyek Nagy Sándor birodalmának felosztása után előálltak. Dániel könyve 7:6-ban ugyanezt a négy országot a szintúgy a Görög Birodalmat jelképező párduc négy feje fedte. Ezek a jelképek annyira ráillenek a jelöltekre, hogy a történelmi beazonosításuk nem okoz semmilyen nehézséget.
Dániel könyve 8. fejezetében a „kis szarv” Rómát − a pogányt és a pápait egyaránt − jelképezi. Ily módon az utolsó napok kis szarva a pápaság.
3. Dániel könyve 8:8-9 szerint ezt követően egy kis szarvval jelzett hatalom támadt. Mit jelképez a kis szarv?
Válasz: A kis szarv Rómát jelképezi. Egyesek azzal álltak elő, hogy a kis szarv Antiochus Epiphanest jelenti − azt a szeleukida királyt, aki az i. e. II. században uralkodott Palesztinában, és aki beszüntette a zsidó istentiszteleti szertartásokat. Mások, így a XVI. századi reformáció vezéralakjainak többsége is arra a meggyőződésre jutottak, hogy a kis szarv Rómát − a pogányt és a pápait egyaránt − jelképezi. Vizsgáljuk meg tehát az erre vonatkozó bibliai bizonyítékokat:
A. Az „ismétlés és kifejtés” profetikus elvével összhangban az itt ábrázolt hatalom Róma kell, hogy legyen, ugyanis Dániel könyvében mind a 2., mind a 7. fejezet − a Görög Birodalmat követő hatalomban − Rómára mutat. Dániel könyve 7:24-27 arra a tényre is rávilágít, hogy a pápai Rómát Krisztus országának eljövetele fogja követni. Dániel könyve 8. fejezetében a kis szarv pontosan ráillik erre a motívumra: a Görög Birodalom után következik, hogy legvégül természetfeletti módon, „kéz nélkül” rontassék meg Jézus második eljövetelekor. (Vesd össze Dániel 8:25-öt Dániel 2:34-gyel.)
B. Dániel 8. fejezete szerint a Médo-Perzsa Birodalom „nagy” lesz (4. vers), Görögország „igen nagy” (8. vers), a kis szarvval jelképezett hatalom ellenben „annál jobban megnőtt” (9. vers, a katolikus ford. szerint). A történelemből tudjuk, hogy Görögország után egyetlen más hatalom nem lett olyan „igen nagy”-gyá, mint Róma.
C. Róma kiterjesztette hatalmát dél (Egyiptom), kelet (Makedón-Görög Birodalom) és a „kívánatos föld” (Palesztina) felé, pontosan a megjövendöltek szerint (9. vers). E meghatározás egyetlen más nagyhatalomra sem illik rá úgy, mint Rómára.
D. Csupán Róma szállt szembe Jézussal, „a seregek fejedelmével” (11. vers) és a „fejedelmek fejedelmével” (25. vers). A pogány Róma megfeszítette Őt. A zsidó templomot is lerombolta. A pápai Róma pedig azzal, hogy Jézus, a mi Mennyei Főpapunk nélkülözhetetlen szolgálatát egy földi papsággal váltotta fel, amely nem kevesebbet állít, mint hogy megbocsáthatja a bűnöket, ténylegesen elérte, hogy a szentély „elhányattatott” (11. vers) és „lábbal tiportatott” (13. vers). Egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket (Lk 5:21). És Jézus a mi egyetlen Papunk és Közbenjárónk (1Tim 2:5).
A. Az „ismétlés és kifejtés” profetikus elvével összhangban az itt ábrázolt hatalom Róma kell, hogy legyen, ugyanis Dániel könyvében mind a 2., mind a 7. fejezet − a Görög Birodalmat követő hatalomban − Rómára mutat. Dániel könyve 7:24-27 arra a tényre is rávilágít, hogy a pápai Rómát Krisztus országának eljövetele fogja követni. Dániel könyve 8. fejezetében a kis szarv pontosan ráillik erre a motívumra: a Görög Birodalom után következik, hogy legvégül természetfeletti módon, „kéz nélkül” rontassék meg Jézus második eljövetelekor. (Vesd össze Dániel 8:25-öt Dániel 2:34-gyel.)
B. Dániel 8. fejezete szerint a Médo-Perzsa Birodalom „nagy” lesz (4. vers), Görögország „igen nagy” (8. vers), a kis szarvval jelképezett hatalom ellenben „annál jobban megnőtt” (9. vers, a katolikus ford. szerint). A történelemből tudjuk, hogy Görögország után egyetlen más hatalom nem lett olyan „igen nagy”-gyá, mint Róma.
C. Róma kiterjesztette hatalmát dél (Egyiptom), kelet (Makedón-Görög Birodalom) és a „kívánatos föld” (Palesztina) felé, pontosan a megjövendöltek szerint (9. vers). E meghatározás egyetlen más nagyhatalomra sem illik rá úgy, mint Rómára.
D. Csupán Róma szállt szembe Jézussal, „a seregek fejedelmével” (11. vers) és a „fejedelmek fejedelmével” (25. vers). A pogány Róma megfeszítette Őt. A zsidó templomot is lerombolta. A pápai Róma pedig azzal, hogy Jézus, a mi Mennyei Főpapunk nélkülözhetetlen szolgálatát egy földi papsággal váltotta fel, amely nem kevesebbet állít, mint hogy megbocsáthatja a bűnöket, ténylegesen elérte, hogy a szentély „elhányattatott” (11. vers) és „lábbal tiportatott” (13. vers). Egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket (Lk 5:21). És Jézus a mi egyetlen Papunk és Közbenjárónk (1Tim 2:5).
A kis szarvval jelképezett hatalom Isten gyermekeinek millióit üldözte és pusztította el.
4. Dániel könyve 8. fejezete arról tudósít bennünket, hogy a kis szarvval jelképezett hatalom Isten népéből el is pusztít sokakat (10., 24., 25. vers), továbbá „földre veti az igazságot” (12. vers). Amikor az egyik szent megkérdezte, meddig tapodtatik Isten népe és a mennyei szenthely, mi volt erre a menny válasza?
„És mondta nékem: Kétezer és háromszáz estéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága” (Dn 8:14).
Válasz: A menny válasza az volt, hogy a mennyei szenthely 2300 profetikus nap, azaz 2300 szó szerint veendő év múltán megtisztíttatik. (A 15. tanulmány átfogó magyarázattal szolgált az Ezékiel könyve 4:6-ban, valamint a Mózes negyedik könyve 14:34-ben megszólaltatott profetikus nap-év elvre.) Felismertük, hogy a földi szentély megtisztítására az ókori Izraelben a nagy engesztelési napon került sor.
Isten népe azon a napon egyértelműen az Övének ismertetett el, a bűneikről szóló feljegyzések kitörlésre kerültek. A bűneikhez ragaszkodó gonoszok örökre kizárattak Izrael közösségéből. Így tisztult meg a tábor a bűntől.
A menny itt azzal nyugtatgatta Dánielt, hogy a bűn és a kis szarvval jelképezett hatalom nem virul tovább, nem uralja örökké a világot, s nem üldözheti vég nélkül Isten népét. Ehelyett kétezer-háromszáz esztendő múlva Isten közbelép a mennyei engesztelés napjával, vagyis az ítélettel, melynek során a bűn és a bűnösök néven neveztetnek, hogy aztán eltávolíttassanak a világegyetemből mindörökké. A világegyetem ily módon meg fog tisztulni a bűntől. Az Isten népe elleni gonoszságok legvégül jóvá lesznek téve, s az édeni béke és összhang újra be fogja tölteni a világegyetemet.
Isten népe azon a napon egyértelműen az Övének ismertetett el, a bűneikről szóló feljegyzések kitörlésre kerültek. A bűneikhez ragaszkodó gonoszok örökre kizárattak Izrael közösségéből. Így tisztult meg a tábor a bűntől.
A menny itt azzal nyugtatgatta Dánielt, hogy a bűn és a kis szarvval jelképezett hatalom nem virul tovább, nem uralja örökké a világot, s nem üldözheti vég nélkül Isten népét. Ehelyett kétezer-háromszáz esztendő múlva Isten közbelép a mennyei engesztelés napjával, vagyis az ítélettel, melynek során a bűn és a bűnösök néven neveztetnek, hogy aztán eltávolíttassanak a világegyetemből mindörökké. A világegyetem ily módon meg fog tisztulni a bűntől. Az Isten népe elleni gonoszságok legvégül jóvá lesznek téve, s az édeni béke és összhang újra be fogja tölteni a világegyetemet.
Dániel imában kérte Istent, hogy segítsen neki a 2300 évről szóló prófécia megértésében.
5. Milyen fontos kérdést hangsúlyozott visszatérően Gábriel angyal?
„Értsd meg, embernek fia! Mert az utolsó időre szól e látomás… Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnakvégén… Te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való” (Dán 8:17,19,26, kiemelés tőlünk).
Válasz: Gábriel többször is elismételte, hogy a 2300 napról szóló látomásban szereplő események azzal a végidővel kapcsolatosak, amely − ahogy azt a 15. tanulmányból megtudtuk − 1798-ban kezdődött. Az angyal azt akarta, hogy megértsük: a 2300 napról szóló jövendölés olyan üzenet, ami elsősorban nekünk szól, akik a világtörténelem utolsó óráiban élünk. A mára nézve ennek különleges jelentése van.
Bevezetés Dániel könyve 9. fejezetéhez
Dániel látomását (8. fejezet) követően Gábriel angyal eljött hozzá és elkezdte magyarázni számára a látomást. Amikor Gábriel a 2300 napról szóló jövendöléshez ért, Dániel elájult és beteg volt egy ideig. Majd visszanyerte az erejét és újra munkába állt, a király dolgaiban foglalatoskodott, mindazonáltal nagyon nyugtalan volt a látomás még el nem magyarázott része − tudniillik maga a 2300 nap mibenléte − miatt. Dániel buzgón imádkozott népéért, a zsidókért, akik Médo-Perzsiába vitettek fogságba. Megvallotta bűneit és kérte Istent, hogy bocsásson meg népének. Dániel könyve 9. fejezete a prófétának ezzel a buzgó imájával kezdődik, amelyben vallást tesz a saját és a népe bűneiről és Isten jóságára hivatkozik.
Kérlek, hogy e tanulmány átvétele előtt szánj időt Dániel könyve 9. fejezetének elolvasására.
Bevezetés Dániel könyve 9. fejezetéhez
Dániel látomását (8. fejezet) követően Gábriel angyal eljött hozzá és elkezdte magyarázni számára a látomást. Amikor Gábriel a 2300 napról szóló jövendöléshez ért, Dániel elájult és beteg volt egy ideig. Majd visszanyerte az erejét és újra munkába állt, a király dolgaiban foglalatoskodott, mindazonáltal nagyon nyugtalan volt a látomás még el nem magyarázott része − tudniillik maga a 2300 nap mibenléte − miatt. Dániel buzgón imádkozott népéért, a zsidókért, akik Médo-Perzsiába vitettek fogságba. Megvallotta bűneit és kérte Istent, hogy bocsásson meg népének. Dániel könyve 9. fejezete a prófétának ezzel a buzgó imájával kezdődik, amelyben vallást tesz a saját és a népe bűneiről és Isten jóságára hivatkozik.
Kérlek, hogy e tanulmány átvétele előtt szánj időt Dániel könyve 9. fejezetének elolvasására.
Gábriel angyal Dánielhez sietett, hogy elmagyarázza neki a 2300 napról szóló jövendölést.
6. Miközben Dániel imádkozott, valaki megérintette őt. Ki volt az és milyen üzenettel érkezett hozzá (Dán 9:21-23)?
Válasz: Gábriel angyal megérintette őt és elmondta neki, hogy a Dániel könyve 8. fejezetében leírt látomás hátralevő részének magyarázata végett jött hozzá (vesd össze Dániel könyve 8:26 és 9:23 igeverseit).
Gábriel olyan fontos eseményekről adott magyarázatot Dánielnek, amelyek a 2300 év során következnek be.
7. A 2300 napból mennyi jut (illetve vágatik le) Dániel népének, a zsidóknak, illetve fővárosuknak, Jeruzsálemnek (Dán 9:24)?
Válasz: Hetven hét „szabatott”, illetve „vágatott le” a zsidóknak. A hetven profetikus hét megfelel 490 valóságos évnek (70 X 7 = 490). Isten népe hamarosan megtér a Médo-Perzsiában töltött fogságából, és Isten a 2300 évből kiszab 490-et, amit választott népének rendel el, mintegy újabb alkalmat a megtérésre és az Ő szolgálatára.
8. Milyen esemény jelölte ki a 2300 napról szóló, valamint a 490 éves prófécia kezdőpontját (Dán 9:25)?
Válasz: A kezdőpont gyanánt szolgáló esemény egy rendelet volt, amit a perzsa király, Artaxerxes bocsátott ki, amelyben engedélyt adott Isten népének (amely Médo-Perzsiában várta fogsága leteltét) a Jeruzsálembe való visszatérésre és a város újjáépítésére. A rendelet − amelyet egyébként Ezsdrás könyve 7. fejezetében olvashatunk el − Kr. e. 457-ben került kibocsátásra (a király uralkodásának hetedik esztendejében (7. vers) és az ősz folyamán lett végrehajtva. Artaxerxes a Kr. e. 464-ben került a trónra.
Jézus keresztsége pontos beteljesedése volt a bibliai jövendölésnek.
9. Az angyal szerint, ha a 69 profetikus hetet, azaz 483 valóságos esztendőt (69 X 7 = 483) hozzáadjuk a Kr. e. 457-hez, épp a Messiás megjelenéséig jutunk (Dán 9:25). Valóban így történt?
Válasz: Szó szerint! Számtani művelet kérdése csupán kiszámolni, hogy amennyiben a Kr. e. 457 őszéhez hozzáadunk 483 teljes esztendőt, a Kr. u. 27 őszéhez jutunk. A „Messiás” szó „felkent”-et jelent (Jn 1:42). Jézus a Szentlélek által nyert felkenetést (ApCsel 10:38), méghozzá a keresztségekor (Lk 3:21-22). Erre a felkenetésre Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, vagyis a Kr. u. 27-ben került sor (Lk 3:1). Gondoljuk csak el, hogy ez a jövendölés több mint ötszáz esztendővel a beteljesedés előtt hangzott el!
Ekkor kezdte Jézus prédikálni, hogy „betelt az idő” (a 483 esztendőre utalva ezzel, amely a Messiás eljöveteléhez fut ki). Jézus ezzel mindenki füle hallatára megerősítette a próféciát (Mk 1:14-15 Gal 4:4). Jézus voltaképpen azzal kezdte a szolgálatát, hogy egyértelműen utalt a 2300 napról szóló jövendölésre, hangsúlyozva annak jelentőségét és helytállóságát. Mindez pompás és megragadó
bizonyítéka annak, hogy:
A. A Biblia ihletett.
B. Jézus a Messiás.
C. Valamennyi egyéb idői megjelölés, ami a 2300 napról, illetve a 490 évről szóló jövendölésben szóhoz jut, helytálló. Milyen szilárdak ezek az alapok, amikre építkezhetünk!
Ekkor kezdte Jézus prédikálni, hogy „betelt az idő” (a 483 esztendőre utalva ezzel, amely a Messiás eljöveteléhez fut ki). Jézus ezzel mindenki füle hallatára megerősítette a próféciát (Mk 1:14-15 Gal 4:4). Jézus voltaképpen azzal kezdte a szolgálatát, hogy egyértelműen utalt a 2300 napról szóló jövendölésre, hangsúlyozva annak jelentőségét és helytállóságát. Mindez pompás és megragadó
bizonyítéka annak, hogy:
A. A Biblia ihletett.
B. Jézus a Messiás.
C. Valamennyi egyéb idői megjelölés, ami a 2300 napról, illetve a 490 évről szóló jövendölésben szóhoz jut, helytálló. Milyen szilárdak ezek az alapok, amikre építkezhetünk!
10. A 490 éves jövendölésből áttekintettünk 483 esztendőt. Már csak egy profetikus hét, vagyis hét valóságos esztendő van hátra (Dn 9:26-27). Mi következik ezután? És mikor?
Válasz: Jézus „kiirtatik”, azaz „keresztre feszíttetik”, méghozzá a hét közepén, vagyis három és fél évvel a felkenetése után, egész pontosan Kr. u. 31 tavaszán. Figyeld meg, kérlek, hogyan tárul fel az evangélium a 26. versben: „A hatvankét hét múlva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz.”
Övé legyen a dicsőség, amikor Jézus kiirtatott, ezt nem „önmagáért” tette. (A „senkije sem lesz” félmondatot az angol így fordítja: „nem önmagáért”. „Aki bűnt nem cselekedett” (1Pt 2:22), megfeszíttetett a mi bűneinkért (1Kor 15:3 Ézs 53:5). Jézus kifejezhetetlenül értékes életét szeretettel és készséggel ajánlotta fel, hogy megmentsen bennünket a bűntől. Dicsőség legyen Istennek a mi csodálatos Megváltónkért! Jézus engesztelő áldozata áll Dániel könyve 8. és 9. fejezetének középpontjában.
Övé legyen a dicsőség, amikor Jézus kiirtatott, ezt nem „önmagáért” tette. (A „senkije sem lesz” félmondatot az angol így fordítja: „nem önmagáért”. „Aki bűnt nem cselekedett” (1Pt 2:22), megfeszíttetett a mi bűneinkért (1Kor 15:3 Ézs 53:5). Jézus kifejezhetetlenül értékes életét szeretettel és készséggel ajánlotta fel, hogy megmentsen bennünket a bűntől. Dicsőség legyen Istennek a mi csodálatos Megváltónkért! Jézus engesztelő áldozata áll Dániel könyve 8. és 9. fejezetének középpontjában.
A tanítványok a zsidó tömegeknek prédikáltak.
11. Ha egyszer Jézus a három és fél év leteltekor meghalt, hogyan „erősíthette meg sokakkal a szövetséget” a teljes hét során, miként arról Dániel könyve 9:27 rendelkezik?
Válasz: A szövetség az Ő szent szerződése az emberek bűntől való megmentésére (Zsid 10:16-17). Miután három és fél esztendős szolgálata lezárult, Jézus a tanítványai által erősítette meg a szövetséget (Zsid 2:3). Elsőre a zsidó nemzethez irányította őket (Mt 10:5-6), ugyanis az Ő választott népének a 490 évben megszabott időből hátra volt még három és fél év, ami alatt még megtérhettek.
István megkövezése után a tanítványok elkezdtek prédikálni a pogányoknak.
12. Miután a zsidó nemzet számára szabatott 490 éves időszak − a megtérés utolsó alkalma − Kr. u. 34 őszén lejárt, mit tettek a tanítványok?
Válasz: Elkezdték prédikálni az evangéliumot a világ többi népének és nemzetének (ApCsel 13:46). Istvánt, egy igaz diakónust, Kr. u. 34-ben nyilvánosan megkövezték. Attól a pillanattól fogva a zsidók −tekintettel arra, hogy elvetették Jézust és Isten tervét, nem voltak többé Isten választott népe és nemzete. Ezzel szemben Isten ettől fogva valamennyi nemzetből mindazon embereket, akik elfogadják és Őt szolgálják, a lelki zsidók közé számítja. Az Ő választott népévé lettek mindnyájan − „örökösök az ígéret szerint”. A lelki zsidók természetesen magukba foglalják azokat a zsidó embereket, akik mint egyén elfogadják Jézust és Őt szolgálják (Gal 3:27-29; Róm 2:28-29).
Isten vizsgálati ítéletekor az egész mennyei sereg tanúul lesz hívva.
13. Kr. u. 34 után hány év maradt a 2300-ból? Mi a jövendölés záró időpontja? Milyen eseményre kerül ekkor sor az angyal elmondása szerint (Dán 8:14)?
Válasz: 1810 esztendő maradt vissza (2300-ból elvéve 490-et 1810-et kapunk). A prófécia záró időpontja 1844 (Kr. u. 34-hez hozzáadva 1810-et 1844-hez jutunk). Az angyal szavai szerint a mennyei szentélynek meg kell ekkor tisztulnia, vagyis a mennyei ítéletnek el kell kezdődnie. (A földi szentélyt Kr. u. 70-ben lerombolták.) A 17. tanulmányból megtanultuk, hogy a nagy engesztelési nap, vagyis az ítélet napja, a vég idejére lett kitűzve. Azóta már felismertük, hogy a kezdő időpont 1844. Isten tűzte ki ezt az időpontot. Ugyanolyan bizonyos ennek az időpontnak a teljesedése, mint a Messiás eljövetelére nézve a Kr. u. 27-i beteljesedés. Isten végidőben élő népének hirdetnie kell azt (Jel 14:6-7). Nyilván felvillanyozó és örömteli lesz majd számodra, amikor a 19. tanulmányban részletesen is betekintést nyerhetsz a témába. Noé napjaiban Isten kijelentette, hogy az özönvízben testet öltő ítéletre 120 év múlva kerül sor (1Móz 6:3) − és így is lett. Dániel idejében Isten kijelentette, hogy az Ő végidei ítélete 2300 év múlva elkezdődni (Dán 8:14) − és ez is meglett. Isten végidei ítélete 1844-től fogva zajlik.
Az engesztelés jelentése
Az „engesztelés” szó az angolban − jelentéseredetéből kiindulva − az „egységre jutás” gondolatát idézi fel (atonement = at-one-ment). Azt az állapotot, amikor ketten egy véleményen vannak illetve egyezségre jutottak. A kapcsolat összhangjára utal. Kezdetben tökéletes összhang uralta a világegyetemet. Ekkor azonban Lucifer, egy káprázatos elmével rendelkező mennyei angyal volt (emlékezünk még ezekre a 2. tanulmányból), aki dacolt Istennel és az Ő kormányzásának elveivel. A mennyei angyalok egyharmada csatlakozott Lucifer lázadásához (Jel 12:3-4,7-9).
Ez az Istennel és az Ő szeretet-parancsolatával szembeni lázadást nevezi a Biblia bűnnek (Ézs 53:6 1Jn 3:4). Szívfájdalom, felfordulás, zűrzavar, tragédia, csalódás, szomorúság, árulás és mindenféle gonosz járt a nyomában. De ami a legrosszabb, hogy mindennek vége halál (Róm 6:23) − amelyből nincs feltámadás −, halál a tűznek tavában (Jel 21:8). A bűn gyorsabban terjed és halálosabb, mint a legalattomosabb rákbetegség. A világegyetem léte emiatt forog kockán.
Isten ezért levetette Lucifert és az ő angyalait a mennyből (Jel 12:7-9), s Lucifer új nevet kapott: „Sátán” lett, aminek jelentése: „ellenség”. Bukott angyalainak titulusa azóta: „démonok”. Sátán elámította Ádámot és Évát, és a bűn rajtuk keresztül valamennyi emberi lényre elhatott. Milyen borzasztó tragédia! Kezdetét vette a jó és a gonosz közötti pusztító viszály, és nagyon úgy látszott, hogy a gonosz fog diadalmaskodni. A helyzet reménytelennek tűnt.
Ámde Jézus, Isten Fia − aki teljességgel Isten volt, aki egyenlőbb volt mindenkivel, mint bármely más földi halandó, aki e földön élt, s aki feláldozta életét, hogy lefizesse a halálbüntetést minden bűnösért (1Kor 5:7). A bűnösök, ha elfogadják az Ő áldozatát, megszabadulnak a bűn büntetésétől (Róm 3:25). E dicső terv azt is magában foglalta, hogy Jézus belép annak az embernek az életébe, aki behívja őt (Jel 3:20), hogy új emberré formálja őt (2Kor 5:17). Jézus erővel ruházza fel őt, hogy ellenálljon Sátánnak, mely erő elegendő ahhoz, hogy minden megtért emberben helyreállítsa Isten képmását, a teremtés eredeti szándéka szerint (1Móz 1:26-27 Róm 8:29).
Ez az áldott engesztelői felajánlás magában foglal egy tervet a bűn elszigetelésére és elpusztítására − beleértve Sátánt és bukott angyalait, továbbá mindazokat, akik csatlakoztak hozzá a lázadásban (Mt 25:41 Jel 21:8). Ezenkívül teljessé lesz az ismeret Jézussal és az Ő szeretetre épülő kormányzatával kapcsolatban, miként Sátánról és az ő ördögi diktatúrájáról is minden ember előtt lehull a lepel, úgyhogy mindenki értelmes és ismereten alapuló döntést tud majd hozni, akár Krisztus, akár Sátán mellé sorakozva be (Mt 24:14 Jel 14:6-7).
Valamennyi ember ügye ki lesz vizsgálva a mennyei bíróságon (Róm 14:10-12), és Isten tiszteletben tartja minden egyes ember döntését, akár Krisztus, akár Sátán szolgálata mellett döntenek (Jel 22:11-12). Végül, a bűn kiirtása után, Isten terve az, hogy új eget és új földet teremt (2Pt 3:13 Ézs 65:17), amelyben nem üti fel többé fejét a bűn (Náh 1:9), s amelyet örökkévaló otthonként adhat át népének (Jel 21:1-5). Az Atya és a Fiú együtt fog ezután lakni népével, tökéletes örömben és összhangban mindörökké.
Mindez benne foglaltatik az engesztelő eggyé lételben. Isten mindezt tudtunkra adta az Ő Igéjében, és be is mutatta azt az ószövetségi szentély-szolgálatban, kiváltképpen a nagy engesztelés napján. Jézus az engesztelés kulcsszereplője. Az Ő szeretetteljes áldozata a Golgotán tesz mindezt lehetővé. A bűntől való megszabadulás mind saját életünkben, mind a világegyetem számára egyes-egyedül Általa lehetséges (ApCsel 4:12). Nem csoda, hogy a menny három pontból álló utolsó üzenete a világnak mindnyájunkat arra szólít fel, hogy imádjuk Őt (Jel 14:6-7).
Az engesztelés jelentése
Az „engesztelés” szó az angolban − jelentéseredetéből kiindulva − az „egységre jutás” gondolatát idézi fel (atonement = at-one-ment). Azt az állapotot, amikor ketten egy véleményen vannak illetve egyezségre jutottak. A kapcsolat összhangjára utal. Kezdetben tökéletes összhang uralta a világegyetemet. Ekkor azonban Lucifer, egy káprázatos elmével rendelkező mennyei angyal volt (emlékezünk még ezekre a 2. tanulmányból), aki dacolt Istennel és az Ő kormányzásának elveivel. A mennyei angyalok egyharmada csatlakozott Lucifer lázadásához (Jel 12:3-4,7-9).
Ez az Istennel és az Ő szeretet-parancsolatával szembeni lázadást nevezi a Biblia bűnnek (Ézs 53:6 1Jn 3:4). Szívfájdalom, felfordulás, zűrzavar, tragédia, csalódás, szomorúság, árulás és mindenféle gonosz járt a nyomában. De ami a legrosszabb, hogy mindennek vége halál (Róm 6:23) − amelyből nincs feltámadás −, halál a tűznek tavában (Jel 21:8). A bűn gyorsabban terjed és halálosabb, mint a legalattomosabb rákbetegség. A világegyetem léte emiatt forog kockán.
Isten ezért levetette Lucifert és az ő angyalait a mennyből (Jel 12:7-9), s Lucifer új nevet kapott: „Sátán” lett, aminek jelentése: „ellenség”. Bukott angyalainak titulusa azóta: „démonok”. Sátán elámította Ádámot és Évát, és a bűn rajtuk keresztül valamennyi emberi lényre elhatott. Milyen borzasztó tragédia! Kezdetét vette a jó és a gonosz közötti pusztító viszály, és nagyon úgy látszott, hogy a gonosz fog diadalmaskodni. A helyzet reménytelennek tűnt.
Ámde Jézus, Isten Fia − aki teljességgel Isten volt, aki egyenlőbb volt mindenkivel, mint bármely más földi halandó, aki e földön élt, s aki feláldozta életét, hogy lefizesse a halálbüntetést minden bűnösért (1Kor 5:7). A bűnösök, ha elfogadják az Ő áldozatát, megszabadulnak a bűn büntetésétől (Róm 3:25). E dicső terv azt is magában foglalta, hogy Jézus belép annak az embernek az életébe, aki behívja őt (Jel 3:20), hogy új emberré formálja őt (2Kor 5:17). Jézus erővel ruházza fel őt, hogy ellenálljon Sátánnak, mely erő elegendő ahhoz, hogy minden megtért emberben helyreállítsa Isten képmását, a teremtés eredeti szándéka szerint (1Móz 1:26-27 Róm 8:29).
Ez az áldott engesztelői felajánlás magában foglal egy tervet a bűn elszigetelésére és elpusztítására − beleértve Sátánt és bukott angyalait, továbbá mindazokat, akik csatlakoztak hozzá a lázadásban (Mt 25:41 Jel 21:8). Ezenkívül teljessé lesz az ismeret Jézussal és az Ő szeretetre épülő kormányzatával kapcsolatban, miként Sátánról és az ő ördögi diktatúrájáról is minden ember előtt lehull a lepel, úgyhogy mindenki értelmes és ismereten alapuló döntést tud majd hozni, akár Krisztus, akár Sátán mellé sorakozva be (Mt 24:14 Jel 14:6-7).
Valamennyi ember ügye ki lesz vizsgálva a mennyei bíróságon (Róm 14:10-12), és Isten tiszteletben tartja minden egyes ember döntését, akár Krisztus, akár Sátán szolgálata mellett döntenek (Jel 22:11-12). Végül, a bűn kiirtása után, Isten terve az, hogy új eget és új földet teremt (2Pt 3:13 Ézs 65:17), amelyben nem üti fel többé fejét a bűn (Náh 1:9), s amelyet örökkévaló otthonként adhat át népének (Jel 21:1-5). Az Atya és a Fiú együtt fog ezután lakni népével, tökéletes örömben és összhangban mindörökké.
Mindez benne foglaltatik az engesztelő eggyé lételben. Isten mindezt tudtunkra adta az Ő Igéjében, és be is mutatta azt az ószövetségi szentély-szolgálatban, kiváltképpen a nagy engesztelés napján. Jézus az engesztelés kulcsszereplője. Az Ő szeretetteljes áldozata a Golgotán tesz mindezt lehetővé. A bűntől való megszabadulás mind saját életünkben, mind a világegyetem számára egyes-egyedül Általa lehetséges (ApCsel 4:12). Nem csoda, hogy a menny három pontból álló utolsó üzenete a világnak mindnyájunkat arra szólít fel, hogy imádjuk Őt (Jel 14:6-7).
Miért választaná le bárki is e jövendölés valamelyik fontos részletét?
14. Miért választja el egynémely bibliamagyarázó a zsidó nép számára rendelt 490 év utolsó hetét (vagyis hét évét) és alkalmazza azt az Antikrisztusnak a világtörténelem végső szakában gyakorolt munkájára?
Válasz: A kérdés jó: „Miért mozdítanánk el a helyéről a zsidó népre kiszabott 490 esztendő utolsó hét évét, mire jó átvinni azt a világtörténelem végére?”
Tekintsük át a tényeket:
A. Nincs semmilyen figyelemfelhívás illetve adat arra nézve, hogy be kellene iktatni egy hézagot a 490 esztendős jövendölés bármelyik két szakasza közé. Ugyanúgy folyamatában értendő, miként Isten népének 70 éves száműzetése, amelyről Dániel könyve 9:2 tesz említést.
B. Valahányszor a Bibliában egy bizonyos időegységről olvasunk (napok, hetek, hónapok, évek), idői távlatról szólva, ez kizárólag folytatólagos időszámítást jelenthet. A bizonyítás terhe azokon van, akik azt állítják, hogy a jövendölés bármely részét le kellene választani a többiről, illetve másutt, később kellene beszámítani.
C. A kezdő időpont Kr. u. 27 (Jézus keresztségének időpontja) a jövendölés hét utolsó esztendejére nézve. Ezt Jézus is hangsúlyozta azzal, hogy így kezdett prédikálni: „Betelt az idő” (Mk 1:15).
D. Kereszthalálakor, Kr. u. 31 tavaszán, Jézus így kiáltott fel: „Elvégeztetett”. A Megváltó itt egyértelműen Dániel könyve 9. fejezetének az Ő halálára vonatkozó jövendöléseire hivatkozik, úgymint:
1. „Kiirtatik” a Messiás (verse 26).
2. „Véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak”, tudniillik azáltal, hogy Isten igazi Bárányaként maga hal meg (27. vers 1Kor 5:7, 15:3).
3. Általa „vége szakad a gonoszságnak” (24. vers).
Semmilyen bibliai parancs vagy adat nincs arra nézve, hogy az utolsó hetet, azaz a hetven esztendőt le kellene választani a teljes 490 évről, amit Isten a zsidó nemzetre szabott ki, hogy az Antikrisztusnak a történelem vége táján folytatott munkájával hozzuk azt összefüggésbe. Ami ennél is nagyobb baj, hogy a 490 éves jövendölés utolsó hét évének leválasztása oly mértékben eltorzítja Dániel könyve számos jövendölésének tényleges jelentését, hogy az emberek egész egyszerűen képtelenek lesznek helyesen megérteni azokat. Ezért ítéli el Isten a jövendölés efféle egyéni magyarázatát, mint amilyen a hét év előtti hézag elméletében is felfedezhető. Az ilyesfajta magyarázatok mindig félreviszik az embereket.
Tekintsük át a tényeket:
A. Nincs semmilyen figyelemfelhívás illetve adat arra nézve, hogy be kellene iktatni egy hézagot a 490 esztendős jövendölés bármelyik két szakasza közé. Ugyanúgy folyamatában értendő, miként Isten népének 70 éves száműzetése, amelyről Dániel könyve 9:2 tesz említést.
B. Valahányszor a Bibliában egy bizonyos időegységről olvasunk (napok, hetek, hónapok, évek), idői távlatról szólva, ez kizárólag folytatólagos időszámítást jelenthet. A bizonyítás terhe azokon van, akik azt állítják, hogy a jövendölés bármely részét le kellene választani a többiről, illetve másutt, később kellene beszámítani.
C. A kezdő időpont Kr. u. 27 (Jézus keresztségének időpontja) a jövendölés hét utolsó esztendejére nézve. Ezt Jézus is hangsúlyozta azzal, hogy így kezdett prédikálni: „Betelt az idő” (Mk 1:15).
D. Kereszthalálakor, Kr. u. 31 tavaszán, Jézus így kiáltott fel: „Elvégeztetett”. A Megváltó itt egyértelműen Dániel könyve 9. fejezetének az Ő halálára vonatkozó jövendöléseire hivatkozik, úgymint:
1. „Kiirtatik” a Messiás (verse 26).
2. „Véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak”, tudniillik azáltal, hogy Isten igazi Bárányaként maga hal meg (27. vers 1Kor 5:7, 15:3).
3. Általa „vége szakad a gonoszságnak” (24. vers).
Semmilyen bibliai parancs vagy adat nincs arra nézve, hogy az utolsó hetet, azaz a hetven esztendőt le kellene választani a teljes 490 évről, amit Isten a zsidó nemzetre szabott ki, hogy az Antikrisztusnak a történelem vége táján folytatott munkájával hozzuk azt összefüggésbe. Ami ennél is nagyobb baj, hogy a 490 éves jövendölés utolsó hét évének leválasztása oly mértékben eltorzítja Dániel könyve számos jövendölésének tényleges jelentését, hogy az emberek egész egyszerűen képtelenek lesznek helyesen megérteni azokat. Ezért ítéli el Isten a jövendölés efféle egyéni magyarázatát, mint amilyen a hét év előtti hézag elméletében is felfedezhető. Az ilyesfajta magyarázatok mindig félreviszik az embereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése