... DÖNTSÜK EL, MIT AKARUNK!
A legelső lépés afelé, hogy mindent megkapj az életben,
amit szeretnél, a következő: döntsd el, mit akarsz.
BEN STEIN,
színész és író
Ha végre sikerült eldöntenünk, miért vagyunk itt, azt is meg kell határoznunk,
mivel akarunk foglalkozni, mik akarunk lenni, és mi mindent akarunk
megkapni. Mit akarunk elérni? Mit akarunk átélni? Es milyen vagyontárgyakat
akarunk megszerezni? A célunk felé vezető úton el kell döntenünk,
hol legyen a végpont. Más szóval: mi számít sikernek a szemünkben?
A legtöbb ember elsősorban azért nem éri el a célját, mert nem dönti el,
mit szeretne. Nem határozza meg a céljait kellő részletességgel.
A NEVELTETÉS GYAKRAN AKADÁLYOZZA A CÉLJAINKAT
Mindegyikünkben ott van annak az „én"-nek a csírája, amivé válnunk kellene.
Sajnos ez a fejlődésünk során a szüleink, a tanáraink, az edzőink és más
felnőtt szerepmodellek hatására egészen mélyre is temetődhet.
Csecsemőként pontosan tudtuk, hogy mit akarunk. Tudtuk, mikor vagyunk
éhesek. Ha egy étel nem ízlett, kiköptük, ha viszont mégis, akkor
mohón faltuk. Könnyedén kifejezésre juttattuk a szükségleteinket és az akaratunkat.
Minden megvolt bennünk, ami ahhoz kellett, hogy megetessenek,
bepelenkázzanak, ölbe vegyenek és elringassanak minket. Ahogy idősebbek
lettünk, mindenhez odakúsztunk-másztunk, ami érdekelt bennünket. Pontosan
tudtuk, mit akarunk, és félelem nélkül el is indultunk felé.
Aztán mi történt?
Valahol valaki azt mondta:
Ne nyúlj hozzá!
Ne menj oda!
Vedd le róla a kezed!
Mindent meg kell enni, ami a tányérodon van, akár szereted, akár nem!
Ezt nem gondolhatod komolyan!
Ezt nem akarhatod komolyan!
Szégyelld magad!
Ne bőgj már! Nem vagy te kisbaba!
Aztán, ahogy még idősebbek lettünk, folyton csak ezt hallottuk:
Nem kaphatsz meg mindent, csak mert nagyon akarod.
Senki sem lopja a pénzt.
Te csak magadra tudsz gondolni?!
Ne legyél már ilyen önző!
Hagyd abba, és csináld azt, amit én mondok!
NE MÁSOK ÉLETÉT ÉLJÜK!
A szankciókkal terhes évek nyomán végül megfeledkezünk testi szükségleteinkről
és leghőbb vágyainkról: egyfolytában azt próbáljuk kifürkészni, mit
várnak el tőlünk a többiek. Megtanuljuk, hogyan viselkedjünk, hogy kivívjuk
mások elismerését. Ebből adódóan egy csomó olyan dologgal foglalkozunk,
amihez semmi kedvünk, viszont másoknak örömöt okozunk velük:
• Beiratkozunk az orvosira, mert Apu ezt akarja.
• Férjhez megyünk, hogy anyánk megnyugodjon.
• „Tisztességes munkát" választunk ahelyett, hogy megvalósítanánk az álmunkat,
és művészi pályára lépnénk.
• Rögtön továbbtanulunk ahelyett, hogy egy év szünetet tartanánk, és
egy hátizsákkal bejárnánk Európát.
A józanság nevében végül érzéketlenné válunk saját vágyainkkal szemben.
Nem csoda, hogy ha megkérdezzük a kamaszokat, mik akarnak lenni, a
többségük őszintén azt válaszolja: „Nem tudom." Annyi „kellene", „jó lenne,
ha" és „ha rám hallgatsz" halmozódik egymásra, hogy megfojtják a gyerekek
igazi vágyait.
Hogyan tudunk visszatalálni önmagunkhoz és igazi álmainkhoz? Hogyan
tudjuk félelem, szégyenérzet és gátlások nélkül valóra váltani a vágyainkat?
Hogyan tudjuk újra feléleszteni magunkban az igazi szenvedélyt?
Kezdjük a legalacsonyabb szinten: minden helyzetben tartsuk tiszteletben
a saját szükségleteinket - bármilyen komoly vagy jelentéktelen legyen is
az ügy. Ne becsüljük alá őket. Lehet, hogy másoknak lényegtelenek, de nekünk
nem azok.
NE ÉRJÜK BE KEVESEBBEL!
Ha sikerül visszaszereznünk az erőnket, és megkapjuk azt, amire igazán vágyunk,
többé nem fogunk ilyeneket mondani: „Nem tudom"; „Nem érdekel";
„Nem számít" - vagy, hogy a tizenévesek kedvenc szófordulatával éljek:
„Tökmindegy." Ha van választási lehetőségünk, legyen szó bármilyen
kicsi vagy jelentéktelen ügyről, cselekedjünk a saját érdekeink szerint. Tegyük
fel magunknak a kérdést: Ha tudnám, mi lenne? Ha érdekelne, mit szeretnék
jobban? Ha számítana, mit tennék inkább?
Az, hogy nem tudjuk, mit akarunk, és más emberek szükségleteit vagy
vágyait a sajátjaink elé helyezzük, pusztán rossz szokás. Könnyen megtörhetjük,
ha ezzel ellentétesen cselekszünk.
ALKOSSUNK KÉPET
AZ IDEÁLIS ÉLETÜNKRŐL!
Ez az egész arról szól, hogyan juthatunk el onnan, ahol tartunk, oda, ahol
tartani szeretnénk. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, két dolgot kell tudnunk - hol
tartunk most, és hova szeretnénk eljutni. A jövőképünk részletesen megmutatja
a végső célt. Pontosan láthatjuk belőle, hogyan fest ez a cél, és milyen
érzéseket kelt. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, sikeres életet élhessünk,
jövőképünknek a következő hét területre kell kiterjednie: munka és karrier,
anyagiak, pihenés és szabadidő, egészség és fizikai állapot, kapcsolatok, személyes
célkitűzések, illetve részvétel a tágabb közösség életében.
Az útnak ezen a szakaszán még nem kell pontosan tudnunk, hogyan fogunk
eljutni idáig. Csak az a fontos, hogy merre találjuk a célt. Ha pontosan
tudjuk, mit keresünk, az odajutás módja sem lehet probléma.
A BELSŐ IRÁNYTŰ
Amikor onnan, ahol tartunk, el akarunk jutni oda, ahol tartani szeretnénk,
tulajdonképpen ugyanazt tesszük, mint amikor egy újabb típusú autóban
bekapcsoljuk a GPS-t. Ahhoz, hogy a rendszer működőképes legyen, mindössze
annyit kell tudnunk, hogy hol vagyunk és hova akarunk eljutni. A navigációs
rendszer egy három műholdról jeleket fogadó fedélzeti számítógép
segítségével határozza meg, hol vagyunk, majd kiszámolja pontos helyzetünket.
Miután begépeltük az úti célt, a navigációs rendszer megtervezi a
legtökéletesebb útvonalat. Nekünk csupán annyit kell tennünk, hogy követjük
az utasításokat.
A siker is valahogy így működik. Mindössze annyit kell tennünk, hogy
egy tiszta jövőkép felállításával eldöntjük, hova szeretnénk eljutni, célkitűzések,
pozitív megerősítések és vizualizáció segítségével beazonosítjuk a célpontot,
majd elindulunk a helyes irányba. Ahogyan előrehaladunk, belső
GPS-ünk folyamatosan mutatja az utat. Más szóval: ha sikerül világosan
megjelölnünk és végig szem előtt tartanunk célunkat (a későbbiekben megmutatom,
ennek milyen sokféle módja van), mindig tudni fogjuk, merre
kell mennünk. Ha pontosan tudjuk, mit akarunk, és folyamatosan erre összpontosítunk,
egymás után mutatkoznak meg a módszerek
A SIKERES EMBEREK MERNEK NAGYOT ÁLMODNI
Nem az a legveszélyesebb, ha túl magasra tesszük a mércét,
és aztán nem tudjuk átugrani, hanem az, ha túl alacsonyra, és átugorjuk.
MICHELANGELO
Arra biztatok mindenkit, hogy semmiféle módon ne szorítsa korlátok közé
az álmait. Legyenek azok olyan nagyok, amilyen nagyok csak lehetnek. Amikor
Dave Linigerrel, az Egyesült Államok legnagyobb ingatlancégének, a
RE/MAX-nak a vezérigazgatójával készítettem interjút, ő azt mondta: „Mindig
merjünk nagyot álmodni. A nagy álmok körénk vonzzák a nagy embereket."
Wesley Clark tábornok szerint: „Ugyanannyi energiába kerül egy nagy
álmot létrehozni, mint egy kicsit." Tapasztalataim szerint az egyik különbség
a sikeres emberek és a többiek között az, hogy a sikeres emberek merészebb
álmokat dédelgetnek. John F. Kennedy arról álmodott, hogy az ember
egyszer a Holdra száll. Martin Luther King Jr. egy előítéletektől és igazságtalanságtól
mentes országról álmodott. Bill Gates olyan világról álmodik,
amelynek minden háztartásában van egy internetkapcsolattal rendelkező
számítógép. Buckminster Fuller pedig olyan világról álmodott, amelyben az
elektromos áram mindenkihez eljut.
Forrás: A siker alapelvei
