Az Európai Unió és az Egyesült Államok között 2013 júliusában indultak meg a tárgyalások egy kétoldalú szabad kereskedelmi megállapodásról (Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség – TTIP) . A TTIP-vel kapcsolatos veszélyekre röviden már a GMO-Kerekasztal előző, 2013. decemberi ülésén felhívtuk a figyelmet: „A készülő szabad kereskedelmi megállapodás veszélybe sodorhat minden olyan vívmányt, amelyet az elmúlt évtizedek során a környezet- és természetvédelem során elértünk. Különösen hazánk Alaptörvényben is rögzített génmódosítás-mentességére jelent nagy veszélyt ez a megállapodás. Ezért mindent meg kell tenni, hogy e megállapodás létrejöttét megakadályozzuk.”
Az azóta eltelt időszakban több részlet is kiderült a tervezett megállapodásról, amely ellen nemzetközi szinten is széles körű tiltakozások indultak meg, de a tisztánlátást nem segíti a tárgyalások titkossága, és az Európai Bizottság által a TTIP-vel kapcsolatos aggodalmak leszerelése érdekében bevetett kommunikációs stratégia.
Általánosságban kijelenthető, hogy a TTIP az eddigi egyik legambiciózusabb kétoldalú szabad kereskedelmi megállapodás lenne – bár ezt, feltehetően a WTO-val és más szabad kereskedelmi megállapodásokkal szembeni korábbi tiltakozások tapasztalatai alapján megpróbálják titkolni, s feltehetően ezért is választották a kommunikációs szempontból semlegesebbnek ható Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség elnevezést. A TTIP a korábbi szabad kereskedelmi megállapodásokkal szemben nem a vámok csökkentéséről szól , hiszen ma már az EU és az Egyesült Államok közötti viszonylatban már így is elég alacsonyak a vámok. A készülő megállapodás egyik fő eleme a befektetéseket és a kereskedelmet akadályozó korlátok felszámolása érdekében az EU és az USA közötti „szabályozási koherencia” megteremtése, ami a környezet-, egészségvédelem és munkajogi téren egyfajta lefelé induló spirál (race to the bottom) kialakulásával veszélyével fenyeget. Másik fontos eleme a készülő megállapodásnak az ún. befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS), [3] amely egyfajta titkos „magánbíróság”, és lehetővé tenné, hogy egyes géntechnológiai cégek akár hazánkat is beperelhessék egy-egy génmódosított fajtacsoport tilalma miatt (s ez ellen még a tiltás nemzeti hatáskörbe vonását célzó most készülő EU-szintű megállapodás sem véd meg minket), vagy akár Romániát a Verespatakra tervezett aranybánya engedélyének hiánya miatt, kártérítést követelve az elmaradt haszon miatt, vagy akár az engedélyezés kikényszerítésének céljával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése