Az emberiségnek be kell látnia: a vesztébe rohan, ha továbbra is tönkreteszi a Föld erőforrásait

Nem csupán a Bibliai közlések adnak okot a ránk váró környezeti csapásokra hanem teljesen más felekezetek képviselői is hasonló véleményen vannak ezzel kapcsolatban.

Az emberiségnek be kell látnia: a vesztébe rohan, ha továbbra is tönkreteszi a Föld erőforrásait

Interjú Pierre Rabhi ökológiai gondolkodóval 

Százezrek követik, számtalan ember életét megváltoztatta. Fáradhatatlanul terjeszti életigenlő eszméit az Ardéche sziklás vidékén lévő biofarmján gazdálkodó Pierre Rabhi. A földhöz kötődik, de bolygónkat, s rajta az embert nagy távlatból képes szemlélni.
Pierre Rabhi Algériában született 1938-ban, muzulmán családban.
A hetvenes évek elejétől kidolgozta biológiai és ökológiai szemléletű földművelési módszerét, amivel termékennyé és virágzóvá varázsolta tanyáját. Nem feledkezett meg Afrikáról: módszerét oázisokban és sivatagos vidéken is alkalmazzák. Eredményei láttán számos helyre hívták, hogy segítsen a szárazság elleni küzdelemben, a vegyszerek által tönkretett földek rehabilitációjában. Kidolgozta saját oktatási rendszerét, és járni kezdte a világot. Kezdeményezésére számos mozgalom indult, amely magáévá tette életszemléletét és módszereit, melyek az élet és a föld tiszteletén, a hagyományokra épülő életmódon és a közösség összetartó erején alapulnak.
Pierre Rabhi-nak két könyve is megjelent magyarul. Ebből az alkalomból járt Budapesten 2014 novemberében.

„ Az ember a legnagyobb ökológiai katasztrófa, ami a Földet érte. A világvége már eljött, csak a legtöbben ezt még nem vették észre. Az urbanizáció maga a világvége, mert az urbanizált ember elszakad a négy alapvető elemtől: az élő talajtól, a tiszta víztől, az oxigéndús levegőtől és a megfelelő, természetes tápláléktól. Ez okozza minden bajunkat. Éhínség vár a ma fejlettnek nevezett világra is, ha ezt a folyamatot nem állítjuk meg, és sürgősen nem fogunk hozzá az okozott károk helyreállításához.

A jövő nem reménytelen, de csak egy feltétellel: ha ezt a jövőt a legnemesebb értékeink vezérlik, az igazságérzet, a méltányosság, a szépség és az élet tisztelete.

Amikor vegyszerezzük a földet, felborítjuk a természet egyensúlyát. Azt mondjuk, a kártevők ellen védjük a növényt. De a kártevők akkor jönnek, ha a növény nincs egyensúlyban, akkor érkeznek a rovarok és gombák, hogy elpusztítsák azt, ami nem jó. A génmanipuláció pedig egyenesen az emberiség elleni bűntett! A legfontosabbat, a vitalitást pusztítja el. Megtöri az élet logikáját, a finoman hangolt organikus rendet. A földműves is felelős az egészségért. Ezeket az egyszerű, de alapvető összefüggéseket meg kell érteniük az embereknek.

Az  ember egyre nagyobb területeket vág ki földünk levegőjét és
széláramlásait szabályozó őserdőkből

A feladat nem kisebb, mint a Föld megmentése, az ember megmentése. A föld természetes művelése fáradságosabb, de kifizetődőbb, mint a modernnek nevezett, valójában a földet tönkretevő technológiák.
Egyszer kiszámolták egy biogazdálkodást folytató család költségvetését, és kiderült, hogy sok pénzt fölöslegesen költöttek el. Miért lenne drágább a vegyszer, mint a biológiai úton előállított permet? Egyébként pedig nem puszta szlogen: az egészségünk a legdrágább kincsünk, és a gyermekeink egészsége.

Ma sokak értékrendjében a pénz nem eszköz, hanem cél, és a megszerzése során nem törődnek a legfontosabbal: az élettel. Számos olyan programot valósítottunk meg, ami önfenntartó, és semmiféle állami támogatást nem kaptunk hozzá. Munkanélküliekkel kötöttünk szolidaritási szerződést, hogy közös biogazdálkodást folytassanak. Vályogból és fából építettünk ökológiai gyerektábort, ahol földművelést és állattartást tanítunk, átadjuk a jövő nemzedékének azt az értékrendet és gondolkodásmódot, ami az emberiség túlélésének záloga

Ember alkotta kráter gyémántbánya Jakutföldön

.

A boldog mértékletesség egy életmód. A gazdagnak mondott országokban – mert szerintem nem azok a gazdagok, akik annak hiszik magukat – nagy bőség van, mégis rengeteg antidepresszáns fogy, ami azt mutatja, hogy a bőség önmagában nem boldogít, és az emberek mesterséges örömöket keresnek, miközben a Föld erőforrásait kevésbé használják ki. Az egész fogyasztói őrület eltávolítja az embert önmagától. A boldog mértékletesség azt jelenti: csak azt veszem magamhoz, amire tényleg szükségem van. S egy embernek oly kevés kell! Jó minőségű táplálék, tiszta ivóvíz és levegő, ruha, ami védi a hidegtől és hajlék, ahol kényelmesen élhet.
Nem kell több. Ez egyben szociális elköteleződést is jelent: a többi élőlénynek is hagyok a javakból, amikor csak a számomra szükséges erőforrásokat veszem el.

A jólét alapja ugyanis ma nem a boldogság vagy a kellemes közérzet, hanem az, ami pénzt termel. A nemzetközi besorolás szerint a világ jólétét kizárólag a pénzügyi helyzet határozza meg.

Az emberi elidegenedéssel súlyos árat fizetünk azért az anyagi biztonságért, amelyet így elértünk. Az iskolában elsajátított versenyszellem nemzetek közötti versengéssé nőtte ki magát, és egy kettéhasadt rendszert táplál…”

Pierre Rabhi