Az ősvilág alapjait elmosta az özönvíz
A hittudósok jelentős része nem fogadja el a Szentírás tanúságtételét arról, hogy az egykori özönvíz globális volt; ehelyett helyi jellegű áradásnak tartják azt, amely szerintük az emberiség mezopotámiai bölcsőjére korlátozódott és legfeljebb a Kaspi-medencéig terjedt. Noé történetét pedig egy tanító történetként fogadják el. A Biblia tanúságtétele és több más földtani vizsgálatokat végző hívő tudós kutatása viszont azt igazolja, hogy ténylegesen volt özönvíz, és az az egész Földünkre kiterjedt.
A Biblia belső kronológiája szerint (amelyet a nemzetségtáblázatok alapján lehet kiszámolni) az özönvíz a teremtést követően kb. az 1656-dik esztendőben történt, ez az i.e. a 2300-as évekre tehető. Természetesen, hogy ha a mai hegyláncokat és magas hegycsúcsokat vesszük számításba, akkor eléggé elképzelhetetlennek tűnik akkora vízmennyiség, mint amit a Teremtés könyvében olvasunk: „Végül igen elhatalmasodtak a vizek a föld felett, és elborítottak minden magas hegyet az egész ég alatt: tizenöt könyökkel volt magasabb a víz, mint a hegyek, amelyeket elborított (Ter 7,20).” Azonban az özönvíz tényének a leírásához csak részben hagyatkozhatunk a mai földtani és természeti viszonyokra, ugyanis a Biblia szerint az özönvíz előtt más volt a Földünkön az éghajlat, más volt a Föld légköre, és teljesen mások voltak az élettani viszonyok is. A Teremtés könyve írja, hogy az özönvíz előtt nem voltak évszakok és eső sem esett, hanem a Földet egy egyenletes pára burok vette körül: „pára szállott fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét (Ter 2,6).” Az évszakok megjelenéséről csak az özönvizet követően olvashatunk a Szentírásban: Ter 8,22.
Honnan jött annyi sok víz? Ha azt gondoljuk, hogy a víz csak felülről esett, akkor tévedünk, mert a Biblia szerint „felfakadtak ezen a napon a nagy mélység minden forrásai (vö. Ter 7,11)”, tehát a földkéreg alól törtek fel a vizek hatalmas vízsugárban, aminek hatására megrepedt, meghasadt a földkéreg, és a föld lemezei elmozdultak, eltávolodtak egymástól. Az óceánok ekkor alakulhattak ki, és valószínű, hogy a kontinensek is ennek következtében különültek el egymástól. Bizonyos a Biblia szerint, hogy az özönvízkor hegyek emelkedtek föl és völgyek szállottak alá. Ezt írja a 104-dik Zsoltár erre vonatkozóan: „Ö fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul meg soha örökké. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak. Egy kiáltásod szavától eloszoltak, és mennydörgésed szavától szétriadtak. Hegyek emelkedtek föl és völgyek szállottak alá arra a helyre, amelyet fundáltál nékik. Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására (Zsolt 104,5-9).”
Erről a hatalmas kataklizma jellegű földmozgásról a Szentírásban több helyen is olvashatunk. Ezeknek az egybevetése elgondolkoztatja az olvasót. Például az Éden kertjét mindenki a mai Tigris és az Eufrátesz folyó környékére helyezné, és joggal; azonban az Édenből nemcsak ez a két folyó, hanem négy folyam eredt, és csak kettőt, legfeljebb hármat tudnak azonosítani. Gihon folyója „megkerüli az egész Khús földjét” (vö. Ter 2,13). Khús földje a mai Etiópia, ami Közép-kelet Afrikában van. A negyedik folyó, a Písón. Erről az utóbbiról csak annyit lehet tudni, amennyi a Bibliában van: „ez az, amely megkerüli Havilah egész földjét, ahol arany van” (Ter 2,11). Tehát egészen más volt a földünk felszíne, nem beszélve arról, hogy Európa és Afrika között ott van a Földközi tenger. Szaúd-Arábia és Kelet-Afrika között pedig ott van a Vörös tenger. A mai Irak területéről egy folyó hogyan folyhatna oda? Ezekkel a földrétegek mozgásával függ össze a Csendes óceáni mély árokrendszer kialakulása is.
A Szentírás ír arról, hogy miért következett be az özönvíz, és arról is, hogy mi lett mindennek a következménye. Előbb nézzük a következményeket. itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése