Óriások, Nefilimek....
Patrick Heron ír történész érdeklődését az keltette fel a gigászok iránt, hogy egymástól igen különböző időben és térben élő krónikások és művészek is megörökítették az embereknél jóval magasabb és kivételes tudományos ismeretekkel rendelkező szuperlények történeteit. Kik voltak ők, létezett-e valaha itt a Földön egy rendkívüli faj, és ha igen, mi lett a sorsuk?
Heron a mítoszok, legendák és ősi dokumentumok szerteágazó halmazából a legrégibbet, a Teremtés könyvének beszámolóját választotta kutatásának alapjául, és ennek szövegeit vetette egybe más ókori forrásokkal, meglepő hasonlóságokat tárva fel. Cikkünkben ezúttal csupán az alapszövegekből válogattunk, de a görög mondákat vagy az egyiptomi vallást ismerő olvasók maguk is könnyen sorolhatják a kézenfekvő párhuzamokat.
A nefilimek első eljövetele
„Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születtek. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vettek magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. Az óriások (nefilimek, szó szerint «bukottak») voltak a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”
(Mózes első könyve 6,1–4)
A Teremtés könyve szerint tehát Noé korában, az özönvíz előtt idegen angyalok lepték el a földet, akik nemi kapcsolatba léptek azokkal a nőkkel, akiket megkívántak.
A Biblia más részeiből a teológusok, például a magyar nyelvű könyvei révén itthon is ismert Derek Prince úgy véli, hogy az Isten által teremtett angyalok egy része – körülbelül az egyharmaduk – a Sátán (Lucifer) bukásával együtt kiszorult a mennyből, és az univerzum egy alacsonyabb szintjére lett száműzve.
Ádám és Éva teremtése után több száz évvel fedezték fel maguknak az emberi fajt, amely olyan hatást gyakorolt rájuk, hogy közülük többen – az újszövetségi Júdás-levél szavaival – „elhagyták lakóhelyüket”, és „bementek az emberek leányaihoz”.
A genetikai keveredés eredményei hatalmasok, gigászok lettek, akik gyorsan híressé váltak. A bibliai kánonban nem szereplő, ám az egyházatyák által is elismert forrásnak tartott és gyakran idézett Énok könyve szerint eredetileg „őrzőkként” lettek kiküldve a Földre, ám hamarosan vágyra gerjedtek a földi nők szépsége láttán. Talán meglepő, de az ókori irat szerint elsősorban a hajuk látványa vonzotta őket ellenállhatatlanul.
Azoknak a lényeknek, akiket nemzettek, különleges tudást adtak: megtanították őket a föld és az ég jeleinek a megfejtésére, az asztrológiára és az igézet fortélyaira.
Tőlük ismerték meg az emberek az építészet, az időjárás és az orvoslás, de még a testszépítés (kozmetika) tudományát is. A „hatalmasok” így nemcsak több méter magas termetükkel, de titkos tudásukkal is uralkodni kezdtek a többi ember felett.
A keveredés negatív következményekkel járt. A föld megtelt gonoszsággal, és az emberek „szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” lett.
Énok könyvének a leírása szerint az „(asszonyok) terhesek lettek, és hatalmas gigászokat szültek, akik magassága 30 sing (13,5 méter) volt. Ők megemésztették az emberek kezének minden gyümölcsét. És amikor az emberek már nem tudták továbbra is kiszolgálni őket, a gigászok ellenük fordultak, és megrontották őket.
És vétkezni kezdtek a madarak, vadállatok, csúszómászók és a halak ellen is, és megemésztették egymás testét, és a vérüket megitták”. Az elszabadult földi pokol – az emberek, állatok féktelen genetikai összekeveredése – ellenére a nefilimek Noé korára olyan elválaszthatatlanul összekeveredtek az emberekkel, hogy Isten csak radikális beavatkozás – az özönvíz – révén tudta tőlük megszabadítani a Földet.
A nefilimek magukkal rántották – egy család híján – az egész emberiséget a pusztulásba. A Biblia alapján a hibrid faj, a „hatalmasok” elpusztultak az özönvízben, míg nemzőik, a bukottak az ítélet napjáig láncokba verve az alvilág legsötétebb részének, a Tartarosznak lettek a foglyai. A Noé és családja révén túlélő emberi faj tehát látszólag megszabadult az idegen befolyástól – ám csak egy időre.
