Tudjuk hogy ha a napjaink egyre több forrásból értesülünk hírekről amelyek a zűrzavaros életet festik meg előttünk, természeti katasztrófák, fegyverkezési láz, hadgyakorlatok, próbarobbantások, terrorveszély, stb...
Észak Korea - fegyverkezés
Ahhoz nem fér kétség több elemző- legyen az gazdasági, politikai, vagy történelmi, - szerint hogy a 3. világháború küszöbén áll a világ. Az hogy mikor tör ki pontosan arra pontos időt lehetetlen volna megjósolni Nem fér kétség hiszen: 1. Nagyhatalmak rendeződése és fegyverkezési láz! 2. Gazdasági nehézségek a világon mindenütt 3. Túlnépesedési és demográfiai változások 4. Vallási eredetű nézetkülönbségek és háborúk 5. A második világháború óta több fegyver van a világon mint valaha Egy interneten fellelhető kutatás szerint az alábbi mértékben fog nőni Európa országain belül az iszlám lakosság aránya 2017 és 2057 között.
A kínaiak nagy becsben tartják a hunok fővárosát, és a magyarok eredetét, de mi magyarok a legkevésbé érdeklődünk iránta hogy ezt adjuk át nemzedékünknek.... A kínai Sanhszi (Shaanxi) tartomány arra készül, hogy a világörökség részévé nyilváníttatja az ősi hun fővárost, Tongwanchenget. Ez a település a világon az egyetlen olyan romterület, amelyet a hunok hagytak maguk után. A hunok Észak-Kínát, Közép-Ázsiát és Európa nagy részét is meghódították egykor. A nomád törzs eredete ismeretlen, a kínai források például a mai Kína területéről eredeztetik őket. A kínaiak szerint a hunok leszármazottai a mai magyarok, ám ezt korántsem tekinthetjük bizonyosnak – sőt: itthon a magyar népcsoportot finn-ugor nyelve miatt e népek közé soroljuk.
Hunok, avarok, magyarok…
Vannak elméletek ugyan a hivatalosan el nem fogadott török származásunkról is (a hunokat is általában török nyelvűnek tartják), ám a Hungária elnevezés akkor sem a hun, hanem az onogur népnévből eredeztethető a szakértők szerint. Az onogur szó egy összetétel: az „on” tizet jelent a különböző török nyelveken, az „ogur” pedig csuvas-török, bolgár-török eredetű szó, amely törzset is jelenthet. (Az ogurok egyébként népként is feltűntek Ázsiában, méghozzá a nyugati hunok szállásterülete környékén.)
E Közép-Ázsiában lévő területekről eredeztethetők az avarok is, akik magukat uar-hunnak nevezték, ami akár a „hun” népnévvel is kapcsolatban állhat. Az avarok emlékét őrzik a mai Magyarország Várkonyra végződő településnevek. A Várkony a varhun, uar-hun népnévből származó név. A nyugati hunok megkülönböztetendők az ázsiai hunoktól, a hsziungnuktól, akik a kínai forrásokban szerepelnek mintegy ezer éven át. Hogy a különbség mekkora volt a nyugati és keleti (illetve a kínai források szerint az északi és déli) hunok között, azt igen nehéz megítélni.
Pár éve fedezték fel a hunok fővárosát
A hunok, magyarok eredetét aligha lehet könnyen eldönteni, éppen ezért térjünk inkább vissza Kínába! A napokban a Xinhua hírügynökségnek nyilatkozó, a Sanhszi tartomány kulturális örökségeiért felelős hivatalnok, Zhang Tinghao igazgató ugyanis bejelentette: az ázsiai hunok (más néven: hsziungnuk) máig fennmaradt egyetlen fővárosát, Tongwanchenget szeretnék a világörökség részévé nyilváníttatni.
Tongwanchenget, a romvárost néhány éve fedezték fel, és akkor ez nagy szenzációt keltett a régészek körében. Előzőleg közel ezer évig borította be a települést a sivatag homokja. A romváros számos értékes lelettel és tudományos felfedezéssel szolgálhat a hunok eredetét, kultúráját illetően.
A hunok miatt építették a Nagy Falat
A törzs egyébként körülbelül ezer évvel ezelőtt tűnt el. Az 1600 éves romterület Jingbian megyében található, a Kína északkeleti részében lévő Sanhszi tartományon belül. A hely mindössze 500 kilométerre van Xi'antól, amely egykor a Chang'an nevet viselte, és hat feudális kínai dinasztia idején volt főváros. A kínaiak annyira tartottak a hunoktól, a hsziungnuktól, hogy miattuk építették fel a Nagy Falat is.
A hunok az időszámításunk előtti harmadik században bukkantak fel, s hamarosan az egyik legnépesebb etnikai csoporttá váltak a mai Kína területén (ám ez a vidék akkor még nem volt a kínai, illetve han népesség uralma alatt). A második század végére a hunok létesítették az első rabszolgatartó rezsimet a mai Kína területén. A hsziungnuk feltételezések szerint török nyelvűek voltak egyébként.
A hunok később számos kínai területet vetettek uralmuk alá, ám az időszámításunk előtti első században vereséget szenvedtek a nyugati-han dinasztia fejétől, Hanwu császártól Kínában. Ezután a hunok kettészakadtak, majd a harcok folyamán a kínaiakkal (ezúttal a keleti hanokkal) szövetkező déliek legyőzték az északi hunokat, időszámításunk szerint 89 és 91 között.
Az északi hunok nyugatra vonulnak
Az északi hunok ekkor nyugatabbra vonultak, először az Ili folyó völgyébe, Közép-Ázsiába, majd a Dontól keletre és a Volga vidékére költöztek. A hunok ezután az európai történelmet alakították át.
Időszámításunk szerint 374-ben az eredetileg északinak nevezett hunok tovább vonultak nyugatra, s ezzel megindították az első nagy népvándorlási hullámot, amely Európára zúdult. Többek között az ő hatásukra, nyomásukra támadtak a gótok a Római Birodalomra. Az ötödik században végül átkeltek a Dunán és a Rajnán, s Attila vezetésével birodalmat alapítottak. (Attila sírját régóta keresik a régészek, általában a Tiszát feltételezik végső nyughelyeként.)
Százezren dolgoztak Tongwancheng építésén
A hunok Ázsiában maradt részei viszont Tongwancheng városában alakítottak ki fővárost időszámításunk szerint 419-ben. Országukat Daxia (Dahsziának) nevezték és ez az állam szintén az ötödik század táján létezett. A mai Kína területén, a nem kínai népek közül a hunok építették ki a legfejlettebb várost. A világon egyébként Tongwangcheng az egyetlen főváros, amely a hunokhoz fűződik, és még ma is megtalálható – legalábbis romokban. A település – amelynek a neve körülbelül azt jelenti, hogy „egyesüljön minden nemzet” – építésén állítólag százezer ember dolgozott.
Tongwancheng felépítése azoknak az embereknek az eltökéltségét bizonyítja, akik mindenáron fenn akartak maradni a sivatagban – magyarázta Hou Yongjian, a Shaanxi Normal University professzora. A város egyedi jellege elvitathatatlan a professzor szerint. A települést egyébként hosszas kutatás, többek között repülőgépes felmérés és távolsági érzékelők segítségével fedezték fel.
Három részből áll a város
Tongwancheng városa három részből áll. A palotanegyed mellett egy belső és egy külső negyedből. A palotanegyedben található a császári palota. A belső negyedben a kormányzati hivatalok helyezkednek el, továbbá a hivatalnokok és a királyi család tagjainak, rokonainak a lakhelyei. A köznép a „külvárosban” lakott.
A város négy sarkán őrtornyok vigyáztak a biztonságra. A falak 16-30 méter vastagok voltak. A falak anyaga különleges: homok, föld és rizsföldeken átfolyatott víz segítségével jött létre. A víz szerepe volt ebben a legfontosabb, mert a „ragadós”, „rizses” folyadék összetapasztotta a homokot és a földet, így szinte kőszerű építőanyaghoz jutottak a hunok.
A város elrendezése különleges: az északnyugati rész magasabban fekszik, a délkeleti viszont alacsonyabban. Tongwanchenget többek között azért is szeretnék most a világörökség részévé nyilvánítani a kínaiak, mert a néhány éve felfedezett települést erősen fenyegeti az elsivatagosodás.
A szisztematikus helyreállítás egyébként már megkezdődött Tongwanchengben. Sikerült például rekonstruálni a „Yong'an Emelvényt”, ahol Helianbobo, Daxia császára szemlélte a parádézó hun csapatokat.
A magyarok a leszármazottak?
„Mint nemzetiség a hunok eltűntek. De sok hun túlélte az évezredek viharait. Számos tudós úgy tekinti, hogy a mai magyarok a hunok leszármazottai” – nyilatkozta a Xinhua hírügynökségnek Wang Shiping, a Sanhszi Történeti Múzeum szakértője. A Xinhua szerint ezt a véleményt számos magyar kutató is osztja (neveket a kínai hírügynökség nem említett).
A kínai tudósok hangsúlyozzák, hogy a hunok kultúrája számos országban hagyott nyomot maga után. Mongóliában, Oroszországban és Észak-Kína, vagyis Belső-Mongólia területén egy hangszer a hujia (hudzsia) őrzi a hunok emlékét, de Északnyugat-Kínában, az ujgurok is játszanak ilyen zenei instrumentumon.
A legelső lépés afelé, hogy mindent megkapj az életben, amit szeretnél, a következő: döntsd el, mit akarsz. BEN STEIN, színész és író
Ha végre sikerült eldöntenünk, miért vagyunk itt, azt is meg kell határoznunk, mivel akarunk foglalkozni, mik akarunk lenni, és mi mindent akarunk megkapni. Mit akarunk elérni? Mit akarunk átélni? Es milyen vagyontárgyakat akarunk megszerezni? A célunk felé vezető úton el kell döntenünk, hol legyen a végpont. Más szóval: mi számít sikernek a szemünkben? A legtöbb ember elsősorban azért nem éri el a célját, mert nem dönti el, mit szeretne. Nem határozza meg a céljait kellő részletességgel.
A NEVELTETÉS GYAKRAN AKADÁLYOZZA A CÉLJAINKAT
Mindegyikünkben ott van annak az „én"-nek a csírája, amivé válnunk kellene. Sajnos ez a fejlődésünk során a szüleink, a tanáraink, az edzőink és más felnőtt szerepmodellek hatására egészen mélyre is temetődhet. Csecsemőként pontosan tudtuk, hogy mit akarunk. Tudtuk, mikor vagyunk éhesek. Ha egy étel nem ízlett, kiköptük, ha viszont mégis, akkor mohón faltuk. Könnyedén kifejezésre juttattuk a szükségleteinket és az akaratunkat.
Minden megvolt bennünk, ami ahhoz kellett, hogy megetessenek, bepelenkázzanak, ölbe vegyenek és elringassanak minket. Ahogy idősebbek lettünk, mindenhez odakúsztunk-másztunk, ami érdekelt bennünket. Pontosan tudtuk, mit akarunk, és félelem nélkül el is indultunk felé. Aztán mi történt?
Valahol valaki azt mondta:
Ne nyúlj hozzá! Ne menj oda! Vedd le róla a kezed! Mindent meg kell enni, ami a tányérodon van, akár szereted, akár nem! Ezt nem gondolhatod komolyan! Ezt nem akarhatod komolyan! Szégyelld magad! Ne bőgj már! Nem vagy te kisbaba!
Aztán, ahogy még idősebbek lettünk, folyton csak ezt hallottuk:
Nem kaphatsz meg mindent, csak mert nagyon akarod. Senki sem lopja a pénzt. Te csak magadra tudsz gondolni?! Ne legyél már ilyen önző! Hagyd abba, és csináld azt, amit én mondok! NE MÁSOK ÉLETÉT ÉLJÜK! A szankciókkal terhes évek nyomán végül megfeledkezünk testi szükségleteinkről és leghőbb vágyainkról: egyfolytában azt próbáljuk kifürkészni, mit várnak el tőlünk a többiek. Megtanuljuk, hogyan viselkedjünk, hogy kivívjuk mások elismerését. Ebből adódóan egy csomó olyan dologgal foglalkozunk, amihez semmi kedvünk, viszont másoknak örömöt okozunk velük: • Beiratkozunk az orvosira, mert Apu ezt akarja. • Férjhez megyünk, hogy anyánk megnyugodjon. • „Tisztességes munkát" választunk ahelyett, hogy megvalósítanánk az álmunkat, és művészi pályára lépnénk. • Rögtön továbbtanulunk ahelyett, hogy egy év szünetet tartanánk, és egy hátizsákkal bejárnánk Európát.
A józanság nevében végül érzéketlenné válunk saját vágyainkkal szemben. Nem csoda, hogy ha megkérdezzük a kamaszokat, mik akarnak lenni, a többségük őszintén azt válaszolja: „Nem tudom." Annyi „kellene", „jó lenne, ha" és „ha rám hallgatsz" halmozódik egymásra, hogy megfojtják a gyerekek igazi vágyait.
Hogyan tudunk visszatalálni önmagunkhoz és igazi álmainkhoz? Hogyan tudjuk félelem, szégyenérzet és gátlások nélkül valóra váltani a vágyainkat? Hogyan tudjuk újra feléleszteni magunkban az igazi szenvedélyt? Kezdjük a legalacsonyabb szinten: minden helyzetben tartsuk tiszteletben a saját szükségleteinket - bármilyen komoly vagy jelentéktelen legyen is az ügy. Ne becsüljük alá őket. Lehet, hogy másoknak lényegtelenek, de nekünk nem azok.
NE ÉRJÜK BE KEVESEBBEL!
Ha sikerül visszaszereznünk az erőnket, és megkapjuk azt, amire igazán vágyunk, többé nem fogunk ilyeneket mondani: „Nem tudom"; „Nem érdekel"; „Nem számít" - vagy, hogy a tizenévesek kedvenc szófordulatával éljek: „Tökmindegy." Ha van választási lehetőségünk, legyen szó bármilyen kicsi vagy jelentéktelen ügyről, cselekedjünk a saját érdekeink szerint. Tegyük fel magunknak a kérdést: Ha tudnám, mi lenne? Ha érdekelne, mit szeretnék jobban? Ha számítana, mit tennék inkább? Az, hogy nem tudjuk, mit akarunk, és más emberek szükségleteit vagy vágyait a sajátjaink elé helyezzük, pusztán rossz szokás. Könnyen megtörhetjük, ha ezzel ellentétesen cselekszünk.
ALKOSSUNK KÉPET AZ IDEÁLIS ÉLETÜNKRŐL!
Ez az egész arról szól, hogyan juthatunk el onnan, ahol tartunk, oda, ahol tartani szeretnénk. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, két dolgot kell tudnunk - hol tartunk most, és hova szeretnénk eljutni. A jövőképünk részletesen megmutatja a végső célt. Pontosan láthatjuk belőle, hogyan fest ez a cél, és milyen érzéseket kelt. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, sikeres életet élhessünk, jövőképünknek a következő hét területre kell kiterjednie: munka és karrier, anyagiak, pihenés és szabadidő, egészség és fizikai állapot, kapcsolatok, személyes célkitűzések, illetve részvétel a tágabb közösség életében. Az útnak ezen a szakaszán még nem kell pontosan tudnunk, hogyan fogunk eljutni idáig. Csak az a fontos, hogy merre találjuk a célt. Ha pontosan tudjuk, mit keresünk, az odajutás módja sem lehet probléma.
A BELSŐ IRÁNYTŰ
Amikor onnan, ahol tartunk, el akarunk jutni oda, ahol tartani szeretnénk, tulajdonképpen ugyanazt tesszük, mint amikor egy újabb típusú autóban bekapcsoljuk a GPS-t. Ahhoz, hogy a rendszer működőképes legyen, mindössze annyit kell tudnunk, hogy hol vagyunk és hova akarunk eljutni. A navigációs rendszer egy három műholdról jeleket fogadó fedélzeti számítógép segítségével határozza meg, hol vagyunk, majd kiszámolja pontos helyzetünket. Miután begépeltük az úti célt, a navigációs rendszer megtervezi a legtökéletesebb útvonalat. Nekünk csupán annyit kell tennünk, hogy követjük az utasításokat. A siker is valahogy így működik. Mindössze annyit kell tennünk, hogy egy tiszta jövőkép felállításával eldöntjük, hova szeretnénk eljutni, célkitűzések, pozitív megerősítések és vizualizáció segítségével beazonosítjuk a célpontot, majd elindulunk a helyes irányba. Ahogyan előrehaladunk, belső GPS-ünk folyamatosan mutatja az utat. Más szóval: ha sikerül világosan megjelölnünk és végig szem előtt tartanunk célunkat (a későbbiekben megmutatom, ennek milyen sokféle módja van), mindig tudni fogjuk, merre kell mennünk. Ha pontosan tudjuk, mit akarunk, és folyamatosan erre összpontosítunk, egymás után mutatkoznak meg a módszerek
A SIKERES EMBEREK MERNEK NAGYOT ÁLMODNI
Nem az a legveszélyesebb, ha túl magasra tesszük a mércét, és aztán nem tudjuk átugrani, hanem az, ha túl alacsonyra, és átugorjuk. MICHELANGELO
Arra biztatok mindenkit, hogy semmiféle módon ne szorítsa korlátok közé az álmait. Legyenek azok olyan nagyok, amilyen nagyok csak lehetnek. Amikor Dave Linigerrel, az Egyesült Államok legnagyobb ingatlancégének, a RE/MAX-nak a vezérigazgatójával készítettem interjút, ő azt mondta: „Mindig merjünk nagyot álmodni. A nagy álmok körénk vonzzák a nagy embereket." Wesley Clark tábornok szerint: „Ugyanannyi energiába kerül egy nagy álmot létrehozni, mint egy kicsit." Tapasztalataim szerint az egyik különbség a sikeres emberek és a többiek között az, hogy a sikeres emberek merészebb álmokat dédelgetnek. John F. Kennedy arról álmodott, hogy az ember egyszer a Holdra száll. Martin Luther King Jr. egy előítéletektől és igazságtalanságtól mentes országról álmodott. Bill Gates olyan világról álmodik, amelynek minden háztartásában van egy internetkapcsolattal rendelkező számítógép. Buckminster Fuller pedig olyan világról álmodott, amelyben az elektromos áram mindenkihez eljut.
Nem olyan rég kaptam ezt a levelet egy nagyon kedves barátomtól, akinek a kisfia írta ezeket a sorokat, amelyet most megosztok veletek,....amikor végzett odavitte az apának, amire ő elolvasta magában az írást, és elég harsányan felnevetett, mire én megkérdeztem mi olyan vicces amit írt a fiad? Majd azzal a lendülettel ahogy abbahagyta a nevetést elkezdte nekem hangosan olvasni, miközben a kisfiú meg mosolygott...
"Kedves miniszterelnök bácsi a szüleimmel vidéken lakunk egy kis faluban. Akkora lehet mint amekkora Felcsút. A mi falunk sajnos nem olyan szép mint a maguké, de nagyon szeretem. Tavaly nyáron voltunk maguknál és csudaszép a kisvasút is meg az a nagy focipálya csak nem voltunk belül. Az anyu azt mondta ott sok pénz van és azért olyan szép. Sokfelé voltunk már nyaralni anyuékkal. például a baranyai mamánál ő messze a Mecsekben lakik, ....A mi falunkban sok a szegény ember, és már az út is kopottas de szeretem azért, mert itt születtem... jó lenne ha szebb lehetne, de sajnos anyu azt mondta ahhoz sok pénz kell, meg sok sok munka... képzelje van tavunk is, de oda nem mehetünk játszani mert felverjük a pecásokat. de a főutcánkon már sok a gödör, nem úgy mint a városban ahová járunk iskolába, apu azt mondta várják már hogy megcsinálják simára de még nem jöttek. nem tudom mikor jönnek, mert amióta megszülettem már ilyen volt. Olyan jó lenne ha a mi falunk is meg Bence faluja is aki az osztálytársam szóval nekik is szép falujuk lenne egy kicsit olyan, mint a maguké Felcsút. Tavaly nyáron voltunk arra tényleg nagyon tetszett, majd ha nagy leszek akkor megyek focizni oda... ha tudna nekünk is szép falut varázsolni akkor kérem szépen segítsen miniszterelnök bácsi. "
